Derüs napok jártak, de viharosak is. Ez a Bölcseség kora volt, de a Balgaságé is. A Hit korszaka volt ez, de a Hitetlenségé is. Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé is. A Remény tavasza virult és Kétségbeesés fergetege is dühöngött. Mindent reméltünk és semmit sem reméltünk. A Mennyekbe mentünk egyenest, az ellenkező irányt is követtük - szóval, a kor annyiban hasonlitott a mostanihoz, hogy leglármásabb szavu ismerői Jó és Gonosz tekintetében csakis felsőfokban nyilatkoznak róla. Anglia trónján nagy állkapcsu király ült és közönséges arcu királynő. Franciaország trónján nagy állkapcsu király ült és széparcu királynő. Mindkét országban az ország urai, s vagyon és hatalom birtokosai szemében kristálynál tisztábbnak látszott, hogy a dolgok rendje örök időkre meg van állapitva. Az Urnak 1775-ik esztendejében történt. Abban a boldog korszakban tulvilági kinyilatkoztatásokban Angliában épp ugy hittek, mint mostan. Mrs. Southcott akkoriban érte el születésének 25-ik áldott fordulóját. Ennek a magasztos napnak az eljöveteléről a testőrség egyik jövőbelátó közkatonája azt jósolta, hogy London és Westminster megérett arra, hogy elsülyedjen. Még Cock Lane szelleme is egy tucat év óta nyugalomra tért, miután izeneteit közhirré adta ugyanolyan módon, amint azt a megelőző év szellemei tenni szokták (teljesen hiján volt minden eredetiségnek). Amerika brit alattvalóinak gyülekezetéből az angol királyhoz és néphez szokott földi módon, egyszerü hirek jutottak el. Ezek, bár eléggé sajátságos, az emberi nemre fontosabbaknak bizonyultak, mint Cock Lane szellemeitől származó minden üzenetek. Franciaország, mely szellemek tekintetében kedvezőtlenebb helyzetben volt, mint pajzsos háromágu testvére, biztos lassusággal csuszott a lejtőn lefelé: papirpénzt bocsátott ki és el is költötte. Amellett keresztény lelkészeinek vezetése alatt emberszeretetre valló szórakozásokkal mulatott, igy pl. egy ifjut arra itéltek, hogy kezeit levágják, nyelvét fogóval kitépjék, testét elevenen megégessék azért, hogy nem térdelt le az esőben piszkos szerzetesek körmenete előtt, amely az ő látókörétől 50-		Era cea mai bună dintre vremi, era cea mai năpăstuită dintre vremi, era epoca înţelepciunii, epoca neroziei, veacul credinţei, veacul necredinţei, răstimpul Luminii, răstimpul întunecimii, primăvara nădejdii, iarna deznădejdii, aveam totul în faţă, aveam doar nimicul în faţă, ne înălţăm cu toţii de-a dreptul la ceruri, ne cufundam cu toţii de-a dreptul în iad - pe scurt, epoca aceea era atit de asemănătoare cu cea de acum, încît unele dintre autorităţile cele mai proeminente au stăruit să fie prezentată, în tot ce avea ea bun sau rău, numai la gradul superlativ. Pe tronul Angliei se aflau un rege fălcos şi o regină urîtă; pe tronul Franţei se aflau un rege fălcos şi o regină frumoasă. In amîndouă ţările, pentru mai-marii care vegheau peste rezervele de pîine şi de peşte ale statului, era limpede ca lumina zilei că lucrurile fuseseră statornicite o dată pentru totdeauna. Era în anul Domnului una mie şapte sute şaptezeci şi cinci. In acea epocă de graţie, Angliei îi fuseseră hărăzite revelaţii spirituale. Doamna Southcott sărbătorise de curînd abia douăzeci şi cinci de ani de la binecuvîntata sa zi de naştere, a cărei sublimă apariţie fusese anunţată de pronii printr-o tainică profeţie cum că Londra şi Westminster vor fi nimicite. Pînă şi stafia din Cock-lane fusese izgonită abia de doisprezece ani, după ce-şi ciocănise mesajele în geam, întocmai cum şi le ciocănesc şi spiritele din anii noştri (vădind o totală lipsă de originalitate). Dar, în ultima vreme, Coroana şi poporul englez primiseră mesaje mai pămînteşti, cu privire la un congres al supuşilor britanici din America1: şi, în chip ciudat, aceste mesaje se dovediră mai importante pentru seminţia umană decît orice alte comunicări sosite pe calea vlăstarelor din soiul Cock-lane. Franţa, mai puţin favorizată în ceea ce priveşte revelaţiile spirituale decît sora ei întru scut şi trident, se rostogolea încetişor pe povîrniş la vale, tot făurind bani de hîrtie şi tot cheltuindu-i. Sub călăuzirea păstorilor ei creştini, se mai distra cu felurite înfăptuiri omeneşti ca, de pildă, osîndind un tînăr să i se reteze mîinile, să i se smulgă limba cu cleştele şi apoi să i se ardă trupul de viu, fiindcă nu îngenunchease în ploaie onorînd prin aceasta o procesiune de călugări murdari, pe care-i văzuse trecând la o depărtare de cincizeci sau şaizeci de iarzi. Se pare că, la vremea cînd acest oropsit era osîndit la moarte, în codrii din Franţa şi din Norvegia creşteau copaci încă de pe atunci însem de pădurarul Soartă pentru a fi doborîţi şi apoi tăiaţi în scânduri menite să alcătuiască o construcţie mobilă, cu un butuc şi un cuţit, ce avea să joace un rol aprig în istorie. Şi se mai pare că, pe lîngă jalnicele bordeie ale unora dintre plugarii ce trudeau pe ogoarele aspre din
yardnyi távolságban vonult el. Nagyon valószinü, hogy miközben ezt a szerencsétlen szenvedőt kivégezték, Franciaország és Norvégia erdeiben már nőttek a fák, melyeket a favágó, a Végzet kijelölt arra, hogy levágja és deszkává fürészelje, s belőlük rettenetes emlékü, zsákkal és késsel felszerelt állványt készitsen. Valószinü, hogy ugyanazon a napon a Párist környező föld mivelőinek düledező pajtáiban durva szekerek vesztegeltek az utca sarától befecskendezetten, - disznók szaglászták körül és baromfinak voltak ülőhelyei - melyeket a földmives, a Halál, már kijelölt arra, hogy a Forradalom talyigái legyenek. Azonban az a Favágó és az a Földmives, ámbár megszakitás nélkül dolgozott, csendben végezte munkáját, senki sem hallotta halk lépteiket, annyival is kevésbbé, mert istentagadás és hazaárulás lett volna még annak a gyanuja is, hogy ők munkálkodnak. Angliában nem volt olyan rend és vagyonbiztonság, hogy nemzeti dicsekvésre adott volna alkalmat. Fegyveres rablóktól elkövetett vakmerő betörések, utonállások minden éjjel történtek, magában a fővárosban; a családokat nyilvánosan figyelmeztették, hogy ne távozzanak a városból anélkül, hogy holmijukat butorosoknál helyezzék biztonságba; az éjszakai rabló nappal a City békés kereskedője volt és ha kartársa, kit »kapitányi« minőségében megállitott, fölismerte és megszólitotta, szó nélkül főbelőtte őt és ellovagolt; a postát hét rabló támadta meg, az őr hármat közülök agyonlőtt, a többi négy azután őt lőtte agyon, »minthogy lőkészlete elfogyott«, a postát pedig békésen kirabolták; London Lord Mayor-ját, ezt a tekintélyes hatalmat, egy rabló Turnham Greennél megállitotta és kisérete szemeláttára kifosztotta; London fogházaiban a foglyok börtönőreikkel ütközeteket vivtak és a törvény ő felsége söréttel és golyóval töltött fegyverekkel lövetett közéjük; tolvajok udvari fogadások alkalmával gyémántkereszteket metszettek le a nemes lordok nyakáról; St. Gilesbe testőrök vonultak ki, hogy csempészett áru után kutassanak, a gyülevész nép a testőrségre lőtt és a testőrök a gyülevész népre, és senki sem tekintette ezeket a dolgokat különöseknek. Mindezen események között a hóhér folytonosan szorgalmas, állandóan keresett volt; most hosszu sor különféle gonosztevőt akasztott fel, most szombaton kötött föl egy betörőt, akit kedden fogtak csak el; vagy Newgateben tucatszámra tüzesvassal bélyegezte meg az emberek kezét, vagy pedig pamfleteket égetett el a Westminster Hall kapuja előtt; ma egy kegyetlen gyilkos életét vette el, holnap egy nyomorultét, aki egy parasztfiutól hat pennyt lopott el. Mindez és ezer más hasonló dolog történt a jó öreg 1775-ik évben és akörül. Ilyen eseményektől környezve, mialatt a Favágó és a Földmives akadálytalanul végezte munkáját, az a két nagy állkapcsu és az a másik kettő a közönséges és szép arcu, elég lármát csapott és isteni jogaikat fennhéjázóan érvényesitette. Igy vezette az 1775-ik év az ő nagyjait és apró teremtések miriádjait - közöttük ezen történet szereplőit is - az előttük elterülő utakon végig.		Referire la pregătirea Revoluţiei americane (1775- 1783), în urma căreia cele