A Polonă (Lengyel) utcán lépkedek, egy üres húsz literes kannával a bal kezemben és egy fekete táskával, amely a jobb vállamon fityeg.		EU vin pe Polonă, cu un bidon gol de douăzeci de litri în mina stingă şi cu o geantă neagră atîrnată de umărul drept.
Sötét van, ám ahhoz nem eléggé, hogy megállhassak kisdolgozni.		E întuneric, dar nu destul pentru a mă lăsa oprit din drum de o mică necesitate.
Rejtettebb, kósza tekintetektől óvott hely után nézek. Előttem a néptelen utca.		Caut un loc mai întunecos, mai ferit de eventuale priviri, în faţa mea strada e pustie.
Hátrapillantok a vállam fölött is, sehol senki.		Arunc o privire şi peste umăr si nu văd pe nimeni.
Megállok. Jobbra, a két korhadt léckerítés között nyílik ama rövid utcák egyike, amit "zsákutcának", franciául "impasse"-nak mondanak.		Mă opresc, în dreapta, printre două garduri de şipci putrezite începe una dintre acele stră­duţe scurte şi înfundate care se cheamă „intrări", pe franţuzeşte „impasse".
Alkalmas helynek tűnik. Közben a kerítésen kék táblácskát pillantok meg.		E un loc potrivit, între timp, des­copăr pe gard o plăcuţă albastră.
Ezek szerint e vidéki, szűk, kaviccsal kirakott útképződmény, ahol a kövek között fűcsomók nőnek, mégis csak egy utca!		Deci drumeagul ăsta de ţară, strimt şi pavat cu pietre de rîu între care cresc smocuri de iarbă, e totuşi o stradă !
Slăveşti (Dicsérd) utca - áll a lapocskán.		Strada Slăveşti — scrie pe plăcuţă.
Arra gondolok, talán a Dorobanţi-ra nyílik.		Mă gîndesc că poate iese în Dorobanţi.
De miért nem láttam meg mostanig?		Dar de ce n-oi fi văzut-o niciodată ?
Gyakran megfordulok a Dorobanţi-on, a Polonăn annál ritkábban.		Pe Dorobanţi doar trec adesea, pe Polonă mai rar.
Talán átépítik a túlsó végénél, vagy más nevet adtak neki, miért is ne?		Poate că se lărgeşte la celălalt capăt sau se numeşte altfel, de ce nu ?
Na, végre! Felhúzom a villámzárat, s továbbindulok a Polonăn, kannát tartó kezemmel dzsekim alsó kapcsát próbálom bepattintani.		In fine. îmi trag fermoarul si pornesc înainte pe Polonă încer-cind, cu mîna în care ţin bidonul, să o ajut pe cealaltă la închiderea capsei de jos a scurtei.
Jóformán a művelet végére se érek, amikor mintegy húsz méternyire előttem meglátok egy fehér szőrmesapkás fejet kikandikálni egy telefonfülke mögül, vagyis a sötétből.		Nu apuc să ter­min operaţia, si văd în faţă, la vreo douăzeci de metri, un cap cu căciulă albă de blană iţindu-se de după o ca­bină telefonică, din întuneric deci.
A kucsma alakja - hegyes és füleit az áll alatt fogták össze - nem hagy sok kétséget: csakis egy nőről vagy egy nagyobb gyerekről lehet szó.		Forma căciulii, ţu­guiată si cu urechi prinse sub bărbie, nu lasă prea multe dubii : nu poate fi decît o femeie sau un copil mai mare.
Eleresztem a kapcsot és higgadtan lépkedek a telefonfülke felé.		Las capsa descheiată si merg normal spre cabina tele­fonică.
Az illető egész biztosan meglátott, és illemből takarásban maradt.		E sigur că persoana m-a văzut şi a stat ascunsă din decenţă.
Meglehet, hogy agresszívnek, ittasnak vagy tudom is én, mifélének vélt.		Probabil că par agresiv, beat sau mai ştiu şi eu cum.
Mit is higgyen egy olyan alakról, akinek kanna van a kezében és az utcán végzi el a dolgát?		Ge să crezi despre unul cu un bidon în mînă şi care-şi face nevoia pe stradă ?
Mielőtt még a közelébe érhetnék, felém kiált - kb. 15 lépésről:		Nu mă lasă să mă apro­pii, ci-mi strigă de la distanţă - cam 15 paşi:
- Uram, van egy órája?		— Domnule, aveţi un ceas ?
Hangja után ítélve fiatal nő. Talán félelmében szólt rám akkora távolságból.		După glas e o femeie tînără. Poate că de frică m-a strigat aşa de departe.
- Van - szólok és megállok.		— Da ! — zic şi mă opresc.
Elektronikus órám műszerfalának fénye legalább egy éve nem világit.		La ceasul meu electronic lumina nu se mai aprinde de vreun an.
Az utcalámpa égője mögöttem mintegy ötven méterre található.		Becul de stradă cel mai apropiat se află la vreo cincizeci de metri în spatele meu.
A kannával együtt a szememhez emelem az órát.		Duc mîna cu bidonul în sus pînă la înălţimea ochilor.
Ha még pár lépést tettem volna előre, nem tudom leolvasni az óralap számait.		Dacă aş mai fi înaintat cîţiva paşi, n-aş mai fi reuşit să citesc cifrele de pe cadran.
A műszer ráadásul negyedórát siet.		Ceasul meu mai merge şi cu un sfert de oră înainte.
Ezért aztán a kiírt számsorból (11.51) próbálok 15 percet levonni.		Aşa că mă străduiesc să scad în gînd 15 minute din ora afişată : 11.51.
A kivonás hirtelenében nem sikerül, emiatt hozzávetőleges időpontot kiáltok oda neki:		Nu-mi iese la iuţeală scă­derea, aşa că strig şi eu spre ea o oră aproximativă :
- Húsz perc múlva 12!		— Doispe fără douăzeci !
- Köszönöm!		— Mulţumesc !
Folytatom az utamat.		îmi reiau mersul.
Párbeszédünk befejezettnek tűnik, pedig még csak most érek a fülke melletti illetőhöz, egy lépésre tőle készülök elhaladni.		Discuţia noastră pare încheiată şi totuşi eu abia acum mă apropii de persoana ele lîngă cabină, voi trece chiar pe lîngă ea, la un pas.
Arra gondolok, nem kellene-e mindjárt köszönnöm is neki (jó estét vagy kezét csókolom-ot mondani), akár egy ismerősnek.		Mă gîndesc dacă, trecînd, n-ar trebui s-o salut (bună seara sau săru` mîna) ca pe o cunoştinţă.
Minél közelebb kerülök, fölfedezem, hogy egyedül van.		Pe măsură ce mă apropii descopăr că e singură.
Sem a fülkében, sem körülötte nem látni senkit.		Nici în cabină şi nici alături nu se mai află nimeni.
És az egész utca néptelen. Elöl is, hátul is.		Şi nimeni pe toată strada. Nici îna­inte şi nici înapoi.
Csak egy jókora kézitáska fekszik a lábainál, már-már a fülkéhez lapítva.		Doar o sacoşă voluminoasă la picioa­rele ei, lipită aproape de cabină.
Elhaladok mellette.		Trec.
- Ön ismeri a vércsoportokat? - kérdi tőlem.		— Dumneavoastră cunoaşteţi grupele sanguine ? — mă întreabă.
Épp egy lépéssel jutottam túl rajta.		Tocmai am depăşit-o cu un pas.
Megállok. Eszembe jut a tréfa, amit néhány milicistának már elsütöttem, akik különböző alkalmakkor arról faggattak, miért nem vezettetem be a személyi igazolványomba a vércsoportomat.		Mă opresc, îmi amin­tesc de poanta pe care le-am lansat-o cîtorva miliţieni care mă întrebaseră, în diverse ocazii, de ce nu am grupa sanguină înscrisă pe buletin.
Kivétel nélkül valamennyit meggyőztem arról, hogy az enyém egy addig ismeretlen, ötödik csoport és az Országos Vérközpont vizsgálatokat végez rajtam.		Ii convinsesem pe toţi. fără excepţie, că am o a cincea grupă, încă necunoscută, şi că mă aflu în atenţia Institutului Naţional de Hemato­logie.
Megúsztam a büntetést, ugyanakkor némi büszkeséggel újságoltam barátaimnak kisded cselemet.		Scăpasem de amenzi, dar si povestisem cu oarecare mîndrie prietenilor mica şotie.
Mivel nem láthattam az asszony arcát, mert most épp a fülke árnyékába húzódott, eszembe villan, hátha egyik ismerősöm ez, aki harangozni hallott a csínyjeimről.		Cum femeii nu-i disting faţa, pentru că stă acum în umbra cabinei, îmi trece prin minte că e vreo cunoştinţă de-a mea care a auzit poveştile astea.
- Igen, ismerem őket - válaszolom.		— Da, le cunosc — spun.
- Melyek azok? - kérdezi, s hangja középiskolai anatómia tanároméra emlékeztet. - Zéró, A, AB és...?		— Care ? — întreabă ea cu tonul profesoarei mele de anatomie din liceu. Zero, A, AB şi... ?
- És B!		— Şi B !
- Hogyhogy? Mintha A-ból 2...		— Păi, cum ? Parcă A 2...
- Pofonegyszerű: zéró - az egy, A - a második, B - a harmadik és AB - a negyedik.		— A, păi aşa : Zero — unu, A — doi, B — trei şi AB — patru.
- Szóval így!		— Aha !
- Milyen az ön csoportja? - kérdem.		— Ce grupă aveţi ? — întreb eu.
- A-kettes.		— A — doi.
- Micsoda véletlen! Az enyém is A-kettes!		— Ce coincidenţă. Şi eu, tot A — doi!
Remélem, ennyiből nyilvánvaló, hogy én vagyok az, akinek kedve van nyújtani a párbeszédet és valamilyen módon udvarolni próbálok!		Sper că se înţelege de aici că eu sînt cel care are chef să prelungească discuţia, că, într-un fel, fac avan­suri ! Dacă-i văd faţa şi-mi convine cum arată, îi pot propune tot felul de... In fond, n-am nici o vină. Ea a început.
- És akkor csak az A-kettőtől kaphatok vért?		— Şi pot să primesc numai de la A — doi ?
- Nem, a Zéró-egytől is.Elhallgat.		— Ba nu. Şi de la zero — unu. Tace.
- Szüksége lenne...? - próbálkozom.		— Aveţi nevoie de... ? — încep eu.
- Tessék? - szól, és lép egyet előre, hogy jobban hallhasson.		— Poftim ? — zice ea şi face un pas înainte ca să mă audă mai bine.
Kilép a fülke árnyékából, és hirtelen meglátom, hogy egy rusnya, jelentéktelen, pattanásos és szőrös arcú nőszemély áll előttem, kabátja divatjamúlt és kirojtosodott, s magam sem tudom, miért, elkap a rettegés.		Astfel iese din umbra cabinei şi văd dintr-odată că e o femeie urîtă, ştearsă, cu bube şi păr pe faţă, că pal­tonul ei e demodat şi boţit şi, nu ştiu de ce, deodată mă încearcă frica.
Meglehet, hogy bolond, tűnődöm, vagy valami gyógyíthatatlan kór kínozza, s arról szeretne most nekem panaszkodni.		Poate că e nebună, îmi zic, sau poate are vreo boală incurabilă şi vrea să mi se văicăre.
Mi közöm nekem egy bármilyen tragédiához is, hirtelenjében, éjfélkor a Polonă utcában?		De ce să aflu eu de o tragedie aşa, tam-nesam, la miezul nop­ţii pe strada Polonă ?
Vagy talán olyan betegsége van, ami a levegőn át terjed, mint a kanyaró, egy bizonyos távolságon belül?		Sau poate are vreo boală care se ia din aer, aşa ca vărsatul de vînt, de la distanţă...
- Mondott valamit? - folytatná.		— Aţi zis ceva ? — insistă.
- Vérátömlesztésre szorul? - kérdezem végül, de az általam mondottak értelme teljesen eltér attól, amit egy szép leányzónak mondtam volna.		— Aveţi nevoie de o transfuzie ? — întreb totuşi, dar sensul propoziţiei mele e cu totul altul decît cel pe care l-ar fi avut dacă ea ar fi fost o fetişcană frumoasă.
- Nem - mondja -, éppen erről beszéltem telefonon, amikor megszakadt... Letelt a három perc.		— Nu, zice, tocmai despre asta vorbeam la telefon şi mi s-a întrerupt... Trecuseră cele trei minute.
Nocsak, gondolom, egy eredeti koldusról van szó, aki telefonra kéregeti az egy lejt.		Aha, îmi zic, e o cerşetoare mai originală, îmi cere un leu pentru telefon.
Nem vagyok fukar ember, de most valahogy sajnálom kiadni azt a lejt.		Nu sînt un om meschin, dar acum nici leul ăsta nu prea l-aş da.
Hogy benyúlhassak a zsebembe, le kell tennem a kannát a sáros járdára, s talán nincsen is egy lejesem!		Trebuie să pun bidonul jos, pe trotuarul murdar de noroi, să mă caut prin bu­zunare, poate nici nu am o monedă de un leu !
És ha tényleg fertőző betegsége van, és az érintésétől megbetegszem?		Şi apoi, dacă are într-adevăr o boală molipsitoare şi prin atin­gerea mîinii mă contaminez ?
- Sötét volt és nem tudtam másik érmét betenni - folytatja -, és tudni akartam, mi a helyzet a vércsoportokkal.		— Era întuneric şi n-am nimerit să bag altă fisă, — continuă ea — şi acum voiam să ştiu cum e cu gru­pele sanguine.
- És nem tudja, milyen számot tárcsázott, hogy újra hívja?		— Şi nu mai ştiţi numărul ca să sunaţi din nou ?
- De igen.		— Ba da.
- Rendben - mondom -, akkor jó estét!		— Aha, mda, — zic eu — bună seara !
Sarkon fordulok és távozom.		Mă întorc pe călcîie şi plec.
Az első húsz lépés alatt mindegyre hátrafelé fülelek, hallom-e a telefonfülke ajtajának csikorgását.		Cît fac primii douăzeci de paşi, tot mai stau cu urechea aţintită înapoi să aud uşa cabinei telefonice scîrţîind.
De semmi se hallatszik.		Dar nu se aude nimic.
Majd folytatom utamat és szeretném elfelejteni a történteket.		Pe urmă îmi văd de drum şi încerc să uit întîmplarea.
Ami nem hagy nyugodni, az a rejtett félelem ama pillanattól, amikor megláttam az arcát.		Ce nu-mi dă pace e însă frica aia subită din momentul în care i-am văzut chipul.
Tulajdonképpen lehet, nem is félelem volt az, hanem valami más.		De fapt, poate nici nu era frică, era altceva.
Valami aggódásféle amiatt, nehogy beszennyeződjek, sajnálat és...		Geva între grija de a nu te murdări, milă şi...
Nem gondoltam volna, hogy ennyire képmutató lennék.		Nu mă ştiam atît de meschin.
Belépek a tömbház előterébe és gépiesen kinyitom a levélszekrényt. Természetesen üres.		Intru în holul blocului şi, fără vreo noimă, deschid cu cheia cutia de scrisori. E goală, fireşte.
Amikor benyomom a lift indítógombját, furcsa mondat villan át az eszemen: "Éjfélt üt az óra, éjfélt üt az óra!"		Cînd apăs pe butonul liftului, o propoziţie ciudată mi se naşte în minte : „Se bate miezul nopţii, se bate miezul nopţii !"
A lift tükrében felsejlő arcom pedig egyáltalán nem tetszik nekem.		Nu-mi place deloc nici figura pe care mi-o arată oglinda din lift.
Mircea Nedelciu		Mircea Nedelciu
Éjfél felé		Ora spre zero