Így tudtam meg egy másik fontos dolgot: hogy a bolygó, ahonnét jött, alig nagyobb egy háznál.		Aflasem inca un lucru foarte insemnat: anume ca planeta lui de bastina abia de intrecea marimea unei case!
Ezen nem is kellett különösebben csodálkoznom. Hiszen tudtam, hogy a nagy bolygókon kívül, amilyen a Föld, a Jupiter, a Mars, a Vénusz, s aminek mind megvan a maga neve, van még száz és száz más bolygó is, és köztük egyik-másik olyan parányi, hogy távcsövön is csak alig-alig lehet kivenni.		Ceea ce nu prea avea cum sa ma mire. Stiam bine ca inafara de marile planete, ca Pamantul, Jupiter, Marte, Venus, carora li s-a dat cate un nume, pe lume se mai afla o puzderie de alte planete, uneori atat de mici, incat numai anevoie le poti zari cu telescopul.
Ha egy csillagász fölfedezi valamelyiket, név helyett egyszerűen számot ad neki. Például elkereszteli "a 3251. kisbolygó"-nak.		Cand un astronom descoperea vreuna dintre ele, ii da, in loc de nume, un numar. Asa, de pilda, el ii zice: „Asteroidul 3251”.
Minden okom megvan rá, hogy azt higgyem: a bolygó, ahonnét a kis herceg jött, a B-612-es kisbolygó. Távcsövön ezt a csillagocskát csak egyetlenegyszer észlelték: 1909-ben egy török csillagász.		Am temeinice motive sa cred ca planeta de pe care venea micul print era asteroidul B-612. Acest asteroid nu a fost zarit decat o singura data, cu telescopul, in 1909, de catre un astronom turc.
Fölfedezéséről akkor nagy előadást tartott a Nemzetközi Csillagászati Kongresszuson. Öltözéke miatt azonban nem hitt neki senki. Mert ilyenek a fölnőttek.		El a facut atunci, cu prilejul unui Congres International de Astronomie, o mare demonstratie a descoperirii sale. Nimeni insa nu i-a dat crezare, din pricina hainelor pe care le purta. Asa sunt oamenii mari.
A B-612-es kisbolygó hírnevének nagy szerencséjére azonban egy török diktátor utóbb halálbüntetés terhe mellett megparancsolta népének, hogy öltözködjék európai módra. A csillagász 1920-ban megismételte előadását, ezúttal fölöttébb elegáns öltönyben. És ezúttal egyet is értett vele mindenki.		Din fericire pentru faima asteroidului B-612, un dictator turc porunci poporului sau, sub pedeapsa cu moartea, sa se imbrace ca europenii. Astronomul a mai facut o demonstratie, in 1920, imbracat de asta data intr-un frac foarte elegant. Si toata lumea, acuma, a fost de aceeasi parere cu el.
Csak a fölnőttek miatt mesélem el ezeket a részleteket a B-612-es kisbolygóról, és a számát is csak miattuk árultam el; a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat.		Daca v-am povestit aceste amanunte cu privire la asteroidul B-612 si daca v-am destainuit numarul lui, am facut-o din pricina oamenilor mari. Oamenilor mari le plac cifrele.
Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?"		Cand le vorbiti despre un nou prieten, ei niciodata nu va pun intrebari asupra lucrurilor cu adevarat insemnate. Nu va intreaba niciodata: „Ce sunet are glasul lui? Ce jocuri ii plac lui mai mult? Face el colectie de fluturi?”.
Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.		Ci intreaba: „Cati ani are? Cati frati are? Cate kilograme cantareste? Cat castiga tatal lui?” Numai atunci cred ei ca il cunosc.
Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat.		Daca le spuneti oamenilor mari: „Am vazut o casa frumoasa, din caramizi trandafirii, cu muscate la ferestre si cu porumbei pe acoperis” …, ei nu sunt in stare sa-si inchipuie cum arata o asemenea casa.
Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!"		Lor trebuie sa le spuneti: „Am vazut o casa, care costa o suta de mii de franci”. „Ce frumoasa e!” vor exclama atunci.
Ugyanígy, ha azt mondanánk nekik: "Íme a bizonyság arról, hogy a kis herceg létezett: elragadó teremtés volt, és nevetett, és egy bárányt akart;		Tot asa, daca le spuneti: „Drept marturie ca micul print a existat intr-adevar sta faptul ca el era o fiinta incantatoare, ca radea si ca-si dorea o oaie.
s ha valaki bárányt akar, akkor ez nyilvánvaló bizonyság rá, hogy létezik" - ha ezt mondanánk nekik, vállat vonnának, és gyereknek tartanák az embert. Ha ellenben azt mondjuk nekik:		Cand cineva isi doreste o oaie, e o marturie ca exista”, ei vor ridica din umeri si vor socoti ca nu santeti decat niste copii! Dar daca le spuneti:
"A bolygó, ahonnét jött, a B-612-es kisbolygó" - ez meggyőzi őket, és békén hagynak a kérdéseikkel. Egyszerűen ilyenek; még csak haragudni sem kell rájuk miatta. A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.		„Planeta de pe care venea el e asteroidul B-612”, atunci va vor crede si va vor lasa in pace cu intrebarile lor. Asa sunt ei. Nu trebuie sa le-o luati in nume de rau. Copiii se cuvine sa fie ingaduitori cu oamenii mari.
De mi, akik megértjük az életet, mi bizony fütyülünk a számokra! Ezt a történetet is a legszívesebben úgy kezdtem volna, mint egy tündérmesét. Ilyesformán:		Fireste insa ca noua, celor care stim ce-nseamna viata putin ne pasa de cifre! Mi-ar fi placut si mie sa incep aceasta povestire-n felul basmelor. Mi-ar fi placut sa spun asa:
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis herceg. Ez a kis herceg egy parányi bolygócskán lakott, olyan parányin, hogy a bolygója alig volt nagyobb nála; ezen a bolygón élt, és nagyon szerette volna, ha van egy jó barátja..." Azoknak, akik értik az életet, ez így sokkal igazabbul hangzott volna.		„A fost odata un mic print, care traia pe o planeta doar cu putin mai mare decat el si care avea nevoie de un prieten …”Astfel, acelora care stiu ce-nseamna viata, totul le-ar fi aparut cu mult mai plin de adevar.
Mert semmiképp sem szeretném, ha félvállról vennék a könyvemet. Hiszen úgy elfog a bánat, mikor ezeket az emlékeimet elmesélem. Hat esztendeje már, hogy a barátom búcsút vett tőlem a bárányával. Azért próbálom meg leírni itt, nehogy elfelejtsem.		Caci mie nu-mi place sa-mi citeasca nimeni cartea in chip usuratic. O mare amaraciune ma cuprinde, in timp ce povestesc aceste amintiri. Sunt sase ani de cand prietenul meu, luandu-si oaia, a plecat. Daca incerc sa-l zugravesc aici, e pentru ca nu vreau sa-l uit.
Szomorú dolog elfelejteni a barátunkat. Nem mindenkinek van barátja. S ki tudja, még utóbb belőlem is lehet olyan fölnőttforma ember, akit nem érdekelnek, csak a számok. Többek között ezért vásároltam egy doboz festéket meg egy doboz színes ceruzát.		E un lucru trist sa uiti un prieten. Nu oricine a avut un prieten. Si s-ar putea sa ajung asemeni oamenilor mari, care nu se mai gandesc decat la cifre. Asa ca iata inca un motiv pentru care mi-am cumparat o cutie cu vopsele si creioane.
Persze nem könnyű dolog ilyen vén fejjel újra nekifogni a rajzolásnak, mikor egyebet sem próbáltam soha, mint hatesztendős koromban egy nyitott meg egy csukott óriáskígyót! De igyekezni fogok, hogy a képeim hasonlítsanak, amennyire csak lehet. Hogy sikerül-e, abban már egyáltalán nem vagyok biztos.		E greu, la varsta mea, sa te apuci de desenat, cand niciodata n-ai mai incercat sa desenezi nimic, inafara de un sarpe boa intreg si de un sarpe boa spintecat, la varsta de sase ani! Nu sunt insa tocmai sigur ca voi izbuti.
Az egyik rajz megjárja, a másik egyáltalán nem. Elvétem olykor egy kicsit a termet arányait is. Emitt a kis herceg túl nagy. Amott túl kicsi.		Cate un desen, mai treaca – mearga, in altul nu mai seamana de fel. Mai gresesc cate putin si cand e vorba de inaltime. Micul print, aici, este prea mare. Dincoace, prea mic.
A ruhája színét sem tudom egészen biztosan. Így aztán csak tapogatódzom, hol így, hol úgy; lesz, ahogyan lesz. Végül bizonyos fontosabb részleteket illetőleg is tévedni fogok. Ezt azonban meg kell bocsátanotok nekem.		Sovai, de asemeni, cand ajung la culoarea vesmintelor sale. Incerc atunci asa, incerc altminteri, cand mai bine, cand mai rau. Voi mai gresi, apoi, in privinta anumitor amanunte mai de seama. Dar asta trebuie sa mi-o iertati.
Barátom sosem magyarázkodott; talán azt hitte, én is olyan vagyok, amilyen ő. Nekem azonban, sajnos, nem volt semmiféle tehetségem hozzá, hogy meglássam ládájuk fáján keresztül a bárányokat. Ki tudja, nem vagyok-e egy kicsit magam is olyan, mint a fölnőttek? Alighanem megöregedtem.		Prietenul meu nu dadea niciodata lamuriri. Credea, poate, ca-i seman. Eu insa, din nefericire, nu sunt in stare sa deslusesc oile prin scandura lazilor. Poate sunt intrucatva asemeni oamenilor mari. Trebuie sa fi imbatranit si eu.