Volt egyszer egy király, s annak volt három leánya, de ezek olyan szépek voltak, hogy a napra lehetett nézni, de reájuk nem. Hát, a máskettő volt, amilyen volt, de azt el sem lehet mondani, hogy a középső milyen szép volt. Aztán akárhány királynak meg fővezérnek a fia kérte is őket, a király nem akarta odaadni. Hát egy este három ifjú ment oda, és kérte őket, de a király nem akarta odaadni. Kimentek hát, és egyikük furulyázni kezdett, hogy egy nagy felhő kerekedett tőle, és nem látszottak sem ők, sem a leányok - és elrabolták őket.		Era odat-un împărat ș-avea trei fete și erau așa de frumoase, de la soare te puteai uita, da la dânsele ba. Acu, cele două erau cum erau, da cea mijlocie nici se mai povestește frumusețea ei. Acu câți feciori de-mpărați și de ghinărari au cerut-o, împăratul n-a vrut să le-o deie. Acu-ntr-o seară au venit trei tineri și le-au cerut, da el n-a vrut să le dea. Acu ei au ieșit afară și unul dintr-înșii a prins a fluiera cât s-a făcut un nor mare și nu s-au mai văzut nici ei, nici fetele. Le-a răpit.
Hát a király kihirdette az országban, hogy aki megtalálja a leányait, annak adja őket feleségül. Hát a királynak a falujában volt egy ember, s annak volt három fia. Kettő volt, amilyen volt, de az egyik együgyű volt, a hamuba üldögélt, és Bolond Călinnak hívták. A két testvér azt mondta: - Menjünk mi is, keressük meg a király leányait. - Călin pedig így szólt: - Én is megyek veletek. - A máskettő azt mondta: - Gyere.		Acu-mpăratul a scos veste-n țară că cine-a găsi fetele le dă de nevastă. Acu-n satu cela-a-mpăratului era un om ș-avea trei flăcăi. Doi erau cum erau, da unul era prost, ședea-n cenușă și-l chema Călin Nebunul. Ș-au zis acei doi frați: “Haidem și noi să căutăm fetele-mpăratului”. Da’ Călin a zis: “Hai și eu cu voi“. Ș-acei doi au zis: “Hai“.
- És a király azt ígérte, hogy aki a leányai után indul, annak költőpénzt ad és változó ruhát. Csináltak hát ők egy íjat, és azt mondták, hogy ahová azt kilövik, ameddig elrepül, ott pihennek meg. Kilőtte a legnagyobbik, és mentek vagy két napig, és odaértek. Kilőtte a középső is, és éppen olyan hamar odaértek.		Și-mpăratul a zis că care s-a porni după fete le dă bani de cheltuială și straie de primeneală. Acu ei au făcut un arc ș-au zis că unde l-a zvârli, până unde-a ajunge, acolo să poposească.A aruncat cel mare ș-a mers vo două zile ș-a ajuns. A aruncat și cel mijlociu și tot așa degrabă a ajuns.
De amikor Bolond Călin lőtte ki, három hónapig mentek éjjel-nappal, és alig értek oda. Hát amint men­nek az úton, előveszik a kovát is meg az acélt is. De alig volt, amivel kicsiholjanak. És úgy egyeztek meg egymás között, hogy egyikük őrzi a tüzet, míg a máskettő alszik, és ha kialszik a tűz, levágják annak a fejét, aki őrizte. Hát lefeküsznek ketten, és a legnagyobbik maradt tűzőrzőnek. Éjféltájban nagy süvöltés hallatszik.		Da când a aruncat Călin Nebunul, a mers trei luni de zile, zi și noapte, și de-abia a ajuns. Acu ei, mergând pe drum, au gătit și cremenea și amnaru. De-abia au avut cu ce ațâța oleacă de foc. Ș-au zis așa ei înde ei că să păzească focul unul din ei cât or dormi ceilalți doi, că dacă s-a stinge focul, îi taie capul celui ce-a păzit dintr-înșii. Acu s-au culcat cei doi, și cel mare a rămas să păzească. Pe la miezul nopții s-a auzit un vuiet grozav.
Egy háromfejű sárkány volt.		Era un zmeu cu trei capete.
- Hogy mertél az apám birodalmába belépni engedelem nélkül? Gyere, küzdjünk meg!		— Cum ai putut să-mi calci moșiile de la tată-meu făr’ de voia nimănui? Hai la luptă!
- Gyere!		— Hai!
- És meg­küz­döttek, míg megölte a sárkányt, és a fejéből három csomó húst rakott. Hát felébred a máskettő:		Și s-au luptat ei, s-au luptat, pân’ acu l-a omorât pe zmeu și a făcut din capetele lui trei căpiți de carne. Acu se trezesc cei doi.
- Látjátok, ti aludtatok, de nézzétek, nekem milyen csatám volt.		— Uite, voi ați dormit, da’ eu uite ce lupt-am avut.
- Hát a második éjszaka a középsőn volt az őrködés sora. Éjféltájban ismét süvöltés hallatszik.		Acu a doua noapte cel mijlociu era să stea de strajă. Iar pe la miezul nopții se aude-un vuiet.
- Hogy mertél az apám birodalmába belépni engedelem nélkül? - Ennek négy feje volt.		— Cum ai putut să-mi calci moșiile lui tată-meu fără voia nimănui Aista era cu patru capete.
- Gyere, küzdjünk meg!		— Hai la luptă!
- Gyere!		— Hai!
- És megölte ezt is, a fejeiből pedig négy csomó húst rakott. Hát amint felébrednek, kezdték mind oktatni Bolond Călint, hogy aztán jól vigyázzon a tűzre. Hát a harmadik éjjel neki kellett őrködni. Hát éjféltájban ismét nagy süvöltés hallatszik. Egy nyolcfejű sárkány volt.		Și l-a omorât și pe acesta ș-a făcut patru căpiți de carne din capetele lui. Acu, când s-au trezit ei, o-nceput să-i deie de grijă lui Călin Nebunul că să păzească bine focul. Acu el a treia noapte era să fie.Acu iar pe la miezul nopții s-auzi un huiet mare. Un zmeu era — cu opt capete.
- Gyere, Bolond Călin! - mondja, mert a sárkány is táltos volt, és hallotta a hírét. - Gyere, küzdjünk meg!		— Hi! zice Călin Nebunul, — că și zmeul era năzdrăvan, și știa de dânsul — hai la luptă!
- Gyere!		— Hai!
- Mind küzdenek, mind küzdenek, de semmiképpen sem adja meg magát a sárkány. Bolond Călin levágta az egyik fülét, s odacseppent egy csepp vére, és kioltotta a tüzet. És így a sötétben kezdtek küzdeni, s végre is megölte Bolond Călin, és nyolc csomó húst rakott. Most már mitévő legyen?		Cât se luptă, se luptă cât de cât să nu se deie zmeul. I-a tăiat Călin Nebunul o ureche ș-a picat o picătură de sânge ș-a stins focul. Ș-așa, pi-ntuneric, s-o-nceput ei a lupta ș-în sfârșit l-a omorât Călin Nebunul ș-a făcut opt căpiți de carne. Acu ce să facă el?
Nincs tűz. Elindult, és bánatosan mendegélt az erdőben, elérkezett egy nagy fához, felmászott a tetejébe, és a távolban tűzvilágot pillantott meg. Leszállt, és megindult arrafelé, s útközben találkozik egy emberrel.		Foc nu-i. S-a luat el și mergea așa supărat prin pădure ș-a ajuns la un copac nalt și s-a suit în vârful lui ș-a văzut în depărtare o zare de foc. Scoboară el și se pornește s-ajung-acolo și-ntâlnește un om pe drum.
- Jó estét.		— Bună noapte!
- Adjon isten.		— Mulțumesc d-tale!
- Hát kend kicsoda?		— Da’ cine ești d-ta?
- Én vagyok az Alkony.		— Eu-s De-cu-sară.
Bolond Călin megragadja, és keményen odakötözi egy fához. Megyen még egy jó darabig, és ismét találkozik egy emberrel.		Călin Nebunul l-apucă și-l leagă de-un copac cot la cot. Mai merge el o bucată bună, și mai întâlnește un om.
- Jó estét.		— Bună noapte.
- Adjon isten.		— Mulțumesc d-tale.
- Hát kend kicsoda?		— Da’ cine ești d-ta?
- Én vagyok az Éjfél.		— Eu îs Miezu-nopții.
Ezt is megfogja, és odakötözi egy fához. Megint tovább megy, és ismét találkozik egy emberrel.		Ia și pe-acela și-l leagă iar de-un copac. Mai merge el înainte și mai întâlnește un om.
- Jó estét.		— Bună noapte.
- Adjon isten.		— Mulțumesc d-tale.
- Hát kend kicsoda?		— Da’ cine ești d-ta?
- Én vagyok a Hajnal.		— Eu îs Zori-de-ziuă.
Megkötözi ezt is. Azért kötözte meg őket, mert félt, hogy nappal ne legyen.Végre odaérkezik. Egy nagy gödör volt ott, meg egy üst, két nagy üstlábon, abban pedig két vagy három tehén főtt, az üstlábak körül meg pogácsa sült. És körülötte tizenkét sárkány aludt, meg két nősténysárkány, a többieknek az anyja.		Îl leagă și pe-acela. El i-a legat, că lui i-era frică să nu se facă ziuă. În sfârșit, ajunge el acolo. Acolo era o groapă mare ș-un cazan c-o pereche de pirosteie mari, și-ntr-însul fierbea vo două-trei vaci șimprejurul pirosteilor se cocea o turtă. Și împrejurul ei dormeau doisprezece zmei și două zmeoaice, mamele lor.
Hát Bolond Călin rátesz vagy két üszkös fát egy cserépdarabra, és egy szenet a pipájába, és már indulna, de megcsapja a jó ételszag, és amint kivesz egy darabkát, a forró lé ráfolyt az egyik sárkány fülére, és az akkorát kiáltott, hogy mind felébredtek, és elfogták Bolond Călint. És meg akarták ölni, de ő így szólt:		Acu Călin Nebunul ia vo doi tăciuni într-un hârb ș-un cărbune-n lulea și, plecând, iacă, i-a venit așa o miroznă de bună din demâncat, și, luând o bucățică, a curs apă clocotită pe urechea unui zmeu și el a țipat strașnic, că toți s-au trezit și l-au prins pe Călin Nebunul.Ș-au vrut să-l omoare și el a zis:
- Könyörgöm, ne bántsatok, mert szegény ember vagyok.		— Mă rog d-lor-voastre, lăsați-mă, că sunt om sărac!
Ők pedig azt mondták:		Da’ ei au zis așa:
- Ha elhozod nekünk a Vöröskirály leányát, nem bántunk.		— Dacă tu ne-i aduce pe fata-mpăratului Roșu, noi te-om lăsa.
Ő meg azt mondta:		Da’ el a zis:
- Hát miért nem hozzátok el ti, hiszen többen vagytok és erősebbek?		— Da’ de ce n-o luați d-voastră, că sunteți mai mulți și mai tari?...
- De mi tisztátalan lelkek vagyunk, és a királynak van egy kakasa meg egy kutyája. Amikor mi a palotája felé közeledünk, a kakas kukorékol, a kutya meg ugat, és mi el kell hogy fussunk. De te inkább megteheted, mert földi ember vagy.		— Da’ noi suntem duhuri necurate, și-mpăratul are un cocoș ș-un cățel. Noi, când ne-apropiem de palatul lui, cocoșul cântă și cățelul bate, și noi trebuie să fugim... Da’ tu-i putea mai bine, că ești om pământean.
Bolond Călin pedig ravaszul:		Da’ Călin Nebunul, viclean:
- Gyertek csak ti is velem, mert én földi ember vagyok, és nem fog a kutya ugatni, sem a kakas kukorékolni.		— Haideți și d-voastră cu mine, că-s eu om pământean și cățelul n-a bate, nici cocoșul n-a cânta.
De körülnéz Bolond Călin, és egy magához hasonló legényt lát szorosan odakötözve egy fához; ez pedig, amint látta, hogy Bolond Călin elindul, olyan nagyot rántott magán, hogy a két keze ottmaradt a fához kötve, ő meg elszaladt. Ők pedig mennek, mennek, míg a király kapujához nem érnek. Az pedig olyan nagy vaskapu volt, hogy senki sem tudott átmenni rajta, csak Bolond Călin. Ő pedig felmászott a kapura, és így szólt a sárkányokhoz:		Da’ Călin Nebunul se uită și vede-un voinic ca și dânsul, legat cot la cot de-un copac, și când a văzut că s-a pornit Călin Nebunul, el s-a smucit strașnic, încât au rămas mâinile la copac și el a fugit. Și ei merg, merg pân ce-ajung la poarta-mpăratului. Și era o poartă mare de fier, că nu era-n stare să treacă nime afară de Călin Nebunul. Și el s-a suit pe poartă ș-a zis zmeilor:
- Gyertek, hadd húzzalak fel egyenként a hajatoknál fogva, és tegyelek be az udvarra.És egyenként mind felhúzogatta őket, és a kardjával mindegyiknek levágta a fejét. Aztán bement az udvarra; de a királynak akármilyen vastag kőfala és kapuja volt is, az ajtók mind nyitva állottak. Bolond Călin felment a lépcsőkön, a lépcsők meg gyémántkővel kivert arany­ból voltak, és bement abba a szobába, ahol a leány aludt.		— Hai să vă iau câte pe unul de chică să vă dau în ogradă. Și lua tot lua câte unul și cu paloșul le tăia capul, pân ce a tăiat la toți. Ș-a intrat în ogradă, da-mpăratul, de grozav zid și poartă ce avea, ușile erau toate deschise. Călin Nebunul s-a suit sus pe scări, și scările erau de aur bătute cu diamant, ș-a intrat în casă unde dormea fata.
Szép holdvilágos idő volt kint, és a hold éppen oda sütött, ahol a leány aludt. De a leány olyan szép volt, hogy azt el sem lehet mondani. Bolond Călin megcsókolta, lehúzta az ujjáról a gyűrűt, és elment.		Da’ era lună ș-o mândreațe afară, și luna bătea în casă unde dormea fata. Da’ fata era așa de frumoasă de cât de nepovestit. Călin Nebunul a sărutat-o și i-a luat inelul de pe mână și s-a dus.
Amikor a megölt sárkányokhoz ért, mind a tizenkettőnek levágta a nyelve hegyét, belefogta egy kendőbe, kimászott a kapun, és útnak indult. Addig ment, amíg az üsthöz nem ért. Az egyik nősténysárkányt el tudta fogni, és levágta, de a másik elmenekült. Călin a kisujjára vette a pogácsát, a másikra az üstöt a hússal, egy cserépben meg egy kis tüzet, útnak indult, és elérkezett a Hajnalhoz, adott neki egy darab húst s egy darab pogácsát, eloldozta, és azt mondta neki: - No, eredj!		Când a ajuns la zmeii cei tăiați, le-a tăiat vârfurile limbilor la toți doisprezece și le-a pus în basma ș-a trecut poarta și s-a pornit la drum. A mers pân ce-a ajuns la cazan. A putut prinde o zmeoaică ș-a tăiat-o, da una a scăpat. A luat pe degetu ista mic turta și pe cellalt cazanu cu carne și-ntr-un hârb oleacă de foc și s-a pornit la drum.Ș-a ajuns la Zori-de-ziuă și i-a dat o bucat’ de carne ș-o bucat’ de turtă, l-a dezlegat ș-a zis:— Hai, du-te!
Tovább indul, elérkezik az Éjfélhez, és annak is ad egy darab húst meg egy darab pogácsát, és azt is elszabadítja.Amikor az Alkonyhoz ért, az már szinte halott volt, olyan sokáig állott megkötözve. Annak is ad egy darab húst meg pogácsát, és azt mondja neki: - No, járj békével!		Mai merge el, ajunge la Miezu-nopții și-i dă ș-aceluia o bucat’ de carne ș-o bucat’ de turtă și-i dă drumul ș-aceluia. Când a ajuns la De-cu-sară, era mai mult mort de când era legat. Îi dă ș-aceluia o bucat’ de carne ș-o bucat’ de turtă și-i zice:— Du-te, bre, ’n pace!
Amikor megérkezett, jóformán fel sem szította a tüzet, és a nap már fenn volt. A két bátyja annyit aludt, hogy szinte egy ölnyire belesüllyedtek a földbe. Amikor felébredtek, így szóltak:		Când a ajuns, n-a apucat a ațâța focul, și soarele acu era sus. Frații lui atâta dormise, c-acu-ntrase mai de-un stânjen în pământ. Când s-au trezit, a zis:
- Hej, te Bolond Călin, hosszú volt még ez az éjszaka is!		— I, Călin Nebune, lung-a mai fost noaptea asta!
De Bolond Călin semmit sem mondott el nekik abból, ami vele az éjszaka történt. Fel­készültek hát megint, hogy tovább induljanak, és ismét Bolond Călin lőtte ki az íjat, így aztán egészen az aranyerdőig mentek. Amikor odaérkeztek, így szólt hozzájuk Bolond Călin:		Da’ Călin Nebunul nimica nu le-a povestit din ceea ce s-a petrecut cu dânsul noaptea. Au pregătit ei iar să se pornească ș-a zvârlit tot Călin Nebunul arcul ș-au mers ei așa pân’ la Pădurea de aur. Când au ajuns acolo, le-a zis Călin Nebunul așa:
- Bátyáim, ti nem tudtok átmenni ezen az erdőn. Csináljatok magatoknak kalibát, és marad­jatok itt, hadd menjek én egyedül.		— Fraților, voi nu-ți putea trece-n pădurea asta. Faceți-vă voi o colibă aici și stați și mă duc eu singur.
Így aztán elindult. Amikor az Aranyerdő közepébe ért, a király nagyobbik leánya éppen ételt készített a sárkánynak.		Așa, el s-a pornit. Când a ajuns în mijlocul Pădurii cei de aur, fata cea mare a împăratului făcea de mâncat zmeului ei.
- Adjon isten, te királyleány.		— Bună vreme, fată de-mpărat!
- Adjon isten, te Bolond Călin. Hallottam híredet, de látni még nem láttalak. De szaladj innen, mert ha megjön a sárkány, elpusztít.		— Mulțumesc, d-tale, Călin Nebune. De numele d-tale am auzit, dar a vedea nu te-am văzut. Da’ fugi că dac-a veni zmeul te ucide.
- Hát mennyit szokott enni a te sárkányod?		— Da cât mănâncă zmeul tău?
- Négy kemence kenyeret, négy megsütött tehenet és négy átalag bort.		— Patru cuptoare de pâine, patru vaci fripte și patru antaluri de vin.
Azt mondja:		Zice:
- Hadd lám, meg tudnám-e én enni?		— Ia să văd eu, le-oi putea mânca?
Nekiül Bolond Călin, és megeszi az egészet. Hát, jő a sárkány is.		Se pune Călin Nebunul și mănâncă toate. Iaca, vine și zmeul.
- Adjon isten, te kutya sárkány!		— Bună vreme, câne de zmeu!
- Adjon isten, Bolond Călin.		— Mulțumesc, Călin Nebune!
- Azért jöttem, hogy elvigyem a leányt. Gyere, küzdjünk meg!		Am venit să iau pe fată. Na, hai la luptă!
- Várj, hogy egyem valamit.		— Stai, să mănânc ceva.
- De bizony én megettem az ételedet.		— Da’ că, zice, eu ți-am mâncat mâncarea.
- Annál jobb - azt mondja -, én könnyű vagyok, te pedig nehéz.		— Cu atât mai bine, zice, eu sunt ușor și tu ești greu.
Nekiálltak küzdeni, küzdenek, és Bolond Călin megöli a sárkányt. Aztán így szól a leányhoz:		Și se iau la luptă și se luptă și-l omoară Călin Nebunul. Pe urmă zice fetei:
- Maradj itt, mert megyek, hogy a két húgodat is kiszabadítsam. És megindult. Elérkezik az ezüsterdő közepébe. A középső leány is ételt készített. De amint Călin megpillantotta, igen-igen belészeretett.		— Rămâi aici, că eu mă duc să scot cele două surori ale tale. Și se pornește. Ajunge-n mijlocul Pădurii cei de argint. Fata cea mijlocie făcea de mâncat ș-aceea. Da’ el, cum a văzut-o, i-a căzut strașnic de dragă.
- Adjon isten, te királyleány.		— Bună vreme, fată de-mpărat!
- Adjon isten, te Bolond Călin. Hallottam híredet, de látni nem láttalak.		— Mulțumesc d-tale, Călin Nebune! De numele d-tale am auzit, d-a vedea nu te-am văzut.
- Azonban Bolond Călin is szép volt, és a leány is belészeretett. De a leány azt mondta neki:		Da’ și Călin Nebunul era frumos, și fetei i-a căzut drag. Da’ fata-i zice:
- Szaladj innen, mert ha megjön a sárkány, elpusztít!		— Fugi, că dac-a veni zmeul te ucide!
- Hát mennyit szokott enni az a sárkány?		— Da cât mănâncă zmeul?
- Nyolc kemence kenyeret, nyolc megsütött tehenet és nyolc átalag bort.		— Opt cuptoare de pâine, opt vaci fripte și opt antaluri de vin.
- Add csak ide, lám, meg tudnám-e enni?		— Adă-ncoace, să văd, oi putea mânca?
És megeszi az egészet. Hát, jő a sárkány is.		Și mănâncă tot. Iaca, vine și zmeul.
- Adjon isten, te kutya sárkány!		— Bună vreme, câine de zmeu!
- Adjon isten, te Bolond Călin.		— Mulțumesc, Călin Nebune.
- Gyere, küzdjünk meg!		— Hai la luptă!
- Várj, hogy egyem valamit.		— Stai, să mănânc ceva.
- De én megettem az ételedet.		— Că eu ți-am mâncat mâncarea!
- Annál könnyebben fogok én küzdeni.		— Mi-o fi mai ușor la luptă.
És nekiállnak, küzdenek - és Bolond Călin megöli a sárkányt.		Și se iau, se luptă și se luptă, și-l omoară Călin Nebunul.
De annyira belészeretett a leányba, hogy magával vitte a rézerdőbe. Amikor az erdő közepébe ért, az a leány is ételt készített. Az a leány nem ismerte őt, de amikor a nénjével látta, meg­értette a dolgot.		Da lui așa-i era de dragă fata, de a luat-o cu dânsul la Pădurea de aramă. Când a ajuns în mijlocul pădurii, ș-aceea făcea de mâncat. Aceea nu-l știa, da văzându-l cu soră-sa a-nțeles.
- Hol van az urad?		— Unde-ți este bărbatul tău?
- Vadászni, te Bolond Călin. De szaladj innen, mert ez aztán elpusztít téged!		— La vânat, Călin Nebune. Da’ fugi, c-aista te omoară!
- Mennyit szokott enni?		— Cât mănâncă el?
- Tizenkét kemence kenyeret, tizenkét megsütött tehenet és tizenkét átalag bort.		— Douăsprezece cuptoare de pâine, douăsprezece vaci fripte și douăsprezece antaluri de vin.
- No, lám csak, meg tudnám-e enni?		— Ia să văd eu, oi mânca?
Eszik Bolond Călin, mind eszik, míg aztán egy átalag bort nem tud meginni, és így szól: „Ennyivel erősebb a sárkány nálamnál.”		Mănâncă Călin Nebunul, mănâncă, când la un antal de vin nu-l poate bea și zice-așa:— Cu atâta-i mai tare zmeul decât mine.
Hát, jő a sárkány is.		Iaca, vine și zmeul.
- Adjon isten, te kutya sárkány.		— Bună vreme, câne de zmeu!
- Adjon isten, te Bolond Călin.		— Mulțumesc d-tale, Călin Nebune!
- Azért jöttem, hogy elvegyem tőled a leányt.		— Am venit să-ți iau pe fată.
- De nem veszed el tőlem a leányt.		— Ba pe fată nu-i lua-o.
- Gyere, küzdjünk meg!		— Hai la luptă!
- Csak eszem valamit.		— Numai să mănânc ceva.
- Megettem az ételedet.		— Eu demâncatul ți l-am mâncat!
- Annál könnyebb leszek én, s annál nehezebb te!		— Eu oi fi mai ușor, tu mai greu.
- Gyere, küzdjünk meg!		Hai la luptă!
- Gyere!		— Hai!
Küzdenek, küzdenek, de a sárkány semmiképpen sem akarja megadni magát. Azt mondja a sárkány:		Se luptă, se luptă, cât de cât să nu să deie zmeul. Zice zmeul:
- Gyere, változzunk át, én egy vörös lánggá, te pedig egy zöld lánggá.		— Hai, eu m-oi face o pară roșă, tu te fă o pară verde.
De eltévesztette a dolgot, mert a vörös láng a gyengébb, a zöld láng az erősebb.		Da’ el cu asta a greșit, că para roșă-i mai moale, para verde-i mai tare.
Éppen akkor egy varjú repült el felettük, és azt mondja neki a sárkány:		Iaca, trecu pe-acolo o cioară pe sus. Și-i zice zmeul:
- Hej, te varjú, te varjú, mártsd vízbe a szárnyadat, és oltsd ki ezt a zöld lángot.		— Cioară, cioară, moaie-ți aripa ta-n apă și stinge para ast’ verde.
Bolond Călin pedig így szólt:		Da’ Călin Nebunul zice:
- Felséges királyom, mártsd vízbe a szárnyadat, és oltsd ki ezt a vörös lángot.		— Împărate prenălțate, moaie-ți aripa ta-n apă și stinge para ast’ roșie.
- Mihelyt a varjú ezt meghallotta, tudjátok-e, felszállt a magasba, és tüstént tovarepült. Amikor megmártotta a szárnyát, csepegtetni kezdte, és annyi vér folyt belőle, hogy térdig jártak a vérben.		Cioara, când a auzit — știi d-ta, a urcat-o — îndată s-a dus. După ce-a udat-o, a-nceput a ciupi dintr-însa, ș-atâta sânge a-nceput a curge, de umblai pân’ în genunchi.
Bolond Călin fogta magát, és a két leánnyal elindult onnan. Elérkezett az aranyerdőbe, magához vette a legnagyobbik leányt is, továbbindult, és a báty­jaihoz ért.		De acolea el s-a luat cu fetele și s-a pornit. A ajuns în Pădurea de aur ș-a luat și pe cea mare și s-a pornit ș-a ajuns la frații lui.
És azt mondta nekik:		Ș-a zis așa:
- Bátyáim, ezt a két leányt vegyétek el ti, de ez a középső az enyém. - Aztán lefeküdt és elaludt. A két bátyja pedig így tanakodott: megölni nem tudják, de levágják a lábát, elveszik tőle a leányokat, elmennek a királyhoz, és azt mondják, hogy ők szabadították ki a leányait.		— Fraților, pe aste două le-ți lua voi, dar ast’ mijlocie e-a mea; și s-a culcat să doarmă.Și frații s-au sfătuit așa: ca să-l omoare nu se putea, da să-i taie picioarele și să ieie fetele și să se ducă la-mpăratul și să zică că ei le-au scos.
Le is vágták a két lábát, amíg aludt, elvették a leányokat, és megindultak. (A sok harcban úgy elfáradt, hogy nem érezte, amikor levágták a lábát.)		Și i-au tăiat picioarele când dormea ș-au luat fetele și s-au pornit (așa era de trudit de lupte, încât n-a simțit când i-au tăiat picioarele).
Reggel korán felébredt. Hát, nincs neki lába. Mitévő legyen? A lábait pedig elvitték onnan, mert különben visszaragasztotta volna, mivelhogy táltos volt. Megindult lassan, és bement az aranyerdőbe. Ment vagy három nap és három éjjel, és egy olyan szép palota elé ért, hogy olyant látni sem lehetett.		În zori de ziuă se trezește el. Se vede făr’ de picioare. Ce să facă? Da’ picioarele i le-au luat de acolo, că altmintrele el le-ar fi pus, că era năzdrăvan. S-a luat el încetișor ș-a intrat în Pădurea ast’ de aur. A mers vo trei zile și vo trei nopți ș-a ajuns la un palat, așa de frumosu-i, de nu te-ndurai să te uiți la dânsul.
És olyan szomorú éneket hallott, hogy szakadt meg a szíve belé. Megindult szép lassan, fel­megy a lépcsőkön, és kit lát ott? Azt a legényt, aki kitépte a két karját a sárkányoknál.		Ș-a auzit un cântec așa de jale, de i-a rupt inima. Se ia el încetișor și se suie pe scările cele și vede acolo pe voinicul ce-și rupsese mâinile la zmei.
- Adjon isten, te vitéz.		— Bună vreme, voinice!
- Adjon isten, te Bolond Călin, de hát mi lelt téged?		— Mulțumesc d-tale, Călin Nebune, da’ ce-ai pățit?
Ő meg elbeszéli mind, hogy miken ment keresztül.		Și el începe a-i spune toate câte-a pățit.
- Gyere, fogadjuk meg egymásnak, hogy hűséges barátok leszünk.		— Hai să fim frați de cruce!
- Nem bánom.		— Hai!
- De hát ki vagy te? - kérdezi Bolond Călin.		— Da d-ta cine ești? l-întreabă Călin Nebunul.
- Én - azt mondja - királyfi vagyok, és ezek az erdők mind az én apámé voltak, de elvették tőlünk a sárkányok; amióta azonban megölted a sárkányokat, megint mi vagyunk a gazdái, és én itt élek, mivelhogy nincs kezem. Nekem kezem nincs, neked lábad nincs, jól megférünk mi együtt. - Bolond Călin a két karjával a királyfi nyakába csimpaszkodik, és sétálgatnak az erdőben. Így aztán az egyik nap levélsusogást hallanak. A hű barátja pedig azt mondja:		— Eu, zice, s-un fecior de-mpărat, și pădurile astea au fost toate a tătâne-meu și ni le-a luat zmeii; da’ de când ai omorât pe zmei, acu iar suntem noi în stăpânire, și eu pentru că-s făr’ de mâini trăiesc aici. Eu făr’ de mâini, tu făr’ de picioare, om trăi bine. Călin Nebunul se prinde cu mâinile de gâtul feciorului de-mpărat și se primblă prin pădure. Așa într-o zi, aude un foșnet în frunze. Da’ fratele lui cel de cruce zice așa:
- Én lassan arrafelé megyek, aztán elengedlek téged, és te fogd meg a kezeddel. - Amikor elengedte, megfogja a nősténysárkányt, amely megszabadult volt, és azt mondja neki:		— Eu m-oi apropia încetișor și ți-oi da drumul, și tu prinde cu mâinile.Dându-i drumul, prinde pe zmeoaica cea scăpată și zice așa:
- Tégy nekem lábat, ennek pedig kezet, vagy megölünk.		— Fă-mi mie picioare și istuia mâini, ori te omorâm.
És a nősténysárkány így szól:		Și zmeoaica zice:
- Ahajt egy ölnyire van egy kis tó; menjetek belé, és mikor kijöttök, neked lábad lesz, ennek a másiknak meg keze.		— Ia, aicea, ca de un stânjin de departe, este o baltă; vâră-te acolo, că-i ieși cu picioare și istlalt cu mâini.
Bolond Călin pedig furfangosan:		Da’ Călin Nebunul, mehenghiu:
- Menj belé te először.		— Vâră-te tu întâi.
- Ej, menjetek csak ti.		— Ei... ba vârâți-vă d-voastră!
De Bolond Călin leszakít egy zöld ágat, belémártja abba a vízbe, és amikor kiveszi, el van száradva; és öklelni kezdi a nősténysárkányt, hogy el akarta őket sorvasztani.		Da’ Călin Nebunul rupe o crenguță verde ș-o moaie-n apa ceea ș-o scoate uscată, ș-o-ncepe a pumni, ca ce-a vrut să-i usuce.
- Könyörgöm, ne üss, ott van jobbra egy másik tó. - Bolond Călin belémárt egy száraz ágat, és zölden húzza ki; belemegy hát abba, és ép lábbal jő ki, a másik pedig ép kézzel. Aztán fogta magát, és megölte a nősténysárkányt, mert tudta, hogy minden időben csak ártana nekik.		— Mă rog, nu mă bate, căci este la dreapta altă baltă.Călin Nebunul vâră o crenguță uscată ș-o scoate verde, și se vâră el acolo și se scoate cu picioare și cellalt cu mâini. Și ia ș-o omoară pe zmeoaică, că știa că-n orice vreme are să-i facă rău.
Elindulnak onnan, és azt mondja Bolond Călin:		De acolo ei se iau iar și zice Călin Nebunul așa:
- Most pedig én elmegyek, hogy megkeressem a feleségemet, de előbb menjünk el egy helyre, amit neked emlegettem; a Vöröskirály leányához.		— De-acu eu mă duc să-mi caut pe nevasta mea, da-ntâi hai să mă duc într-un loc care ți-am spus eu, la fata-mpăratului Roșu.
Fogják magukat, és elindulnak. Amint egy erdőn mennek keresztül, a királyi udvar közelében, Bolond Călin szedett egy kendő mogyorót. Amint a kapuhoz érnek, nagy zaj csapja meg a fülüket. Ők pedig parasztnadrágba és subába voltak öltözve, és a derekukat tüsző vette körül. A kapuban levő öregasszony pedig a mi asszonyunk volt.		Și se iau și se pornesc. Mergând ei printr-o pădure, aproape de curtea-mpăratului, o cules Călin Nebunul o basma de alune. Ajungând la poartă, a auzit un vuiet mare. Da’ei erau îmbrăcați cu ițari și cu cojoc și-ncinși cu chimiri. Da’baba cea de la poartă era de-a noastră.
- Jó estét, öreganyám!		— Bună seara, mătușă!
- Adjon isten, te vitéz!		— Mulțumesc d-tale, voinice!
- Hát mi van itt, mi hallatszik idáig?		— Da’ ce-i aici, ce s-aude?
- A király leánya megy férjhez.		— Se mărită fata-mpăratului.
- Aztán ki veszi el?		— Da’ cine o ia?
- A szakács, mert megölte a tizenkét sárkányt.		— Bucătarul, c-o ucis doisprezece zmei.
Bolond Călin pedig azt mondja az öregasszonynak:		Da’ Călin Nebunul îi zice-așa babei:
- Öreganyám, egy marék aranyat adok kendnek, ha megteszi, amit mondok.		— Mătușă, iaca-ți dau un căuș de galbeni, să-mi faci ce ți-oi zice.
Az öregasszony elámult, amikor a marék aranyat hallotta.
- Megteszem, te vitéz.		— Ți-oi face, voinice.
Elővette a kendő mogyorót. Olyan magunké fajta fekete kendő volt, körös-körül virágokkal, beletette a gyűrűt a közepébe, és így szólt:		El a luat basmaua ceea de alune. Era basma de-a noastre — neagră, cu floricele p-împrejur — ș-a pus inelu-n mijloc ș-a zis așa:
- Menjen, öreganyám, és tegye ezt a király elejébe, még akkor is, ha oldalba döfködnék, furakodjék be erőszakkal.		— Du, mătușă, și pune dinaintea împăratului, măcar că te-or ghionti și te-or da afară, vârâ-te-așa, cu de-a sila.
Elment az öregasszony, és oldalba döfködés árán be is jutott, letette az asztalra, és kiment. Amikor odanyújtotta neki Bolond Călin a marék aranyat, azt sem tudta, hova legyen örömé­ben, mert ennyi aranyat még csak nem is látott soha, nemhogy az övé lett volna.		Baba s-a dus ș-a intrat în ghionturi, ca acolo, ș-a pus pe masă, ș-a ieșit. Când i-a dat Călin Nebunul căușul cel de galbeni, ea strașnic s-a bucurat... că ea nu cât să-l fi avut în viața ei, dar nici nu l-a văzut.
Amikor a király megfogta a kendőt, a mogyorók zörögve szétgurultak az asztalon, és a közepén ott maradt a gyűrű. A leány így szólt:		Împăratul când a pus mâna pe basma, alunele a-nceput a durăi pe masă ș-a rămas inelu-n mijloc. Fata a zis:
- Ni, ihol a gyűrűm, édesapám, amelyet valahogy elvesztettem volt. - A király felkiáltott:		— Iaca, tată, inelul meu, pe care nu se știe cum l-am prăpădit. Împăratul a-nceput a striga:
- Ki hozta ezt a kendő mogyorót? - A miniszterek azt mondták, hogy a kapuban levő öreg­asszony. Rögtön azt kiáltotta, hogy vigyék eléje, aki hozta. Fogja magát Bolond Călin, és bemegy.		— Cine-a adus basmaua cu alunele?Logofeții au spus că baba cea de la poartă. Degrab-au strigat saducă cine-a adus. Se ia Călin Nebunul și intră.
A cigány vőlegény pedig ott ült három pehelypárnán. Amikor Bolond Călin az ajtó küszöbére ért, a cigány alól kiesett egy párna. Amikor a szoba közepére ért, a másik párna is kicsúszott alóla, és a cigány így szólt:		Da’ mirele, țiganul, ședea pe trei perini de puf. Când a fost Călin Nebunul în pragul ușei, o perină a căzut de sub țigan. Când a fost în mijlocul casei, a picat ș-a doua și țiganu-a zis:
- Lassan, hogy fel ne hengeríts.		“Încet, să nu mă tăvălești”.
- Aztán a király elé ért, kiesett a harmadik párna is, de még hogy!		Când a fost lângă-mpăratul, a căzut ș-a treia perină, că de!
A cigánynak nem volt kedve tovább ülni. Azt mondja a király:		țiganului nu i se cădea să șadă.Zice-mpăratul:
- Hogy jutott hozzád, te vitéz, az én leányom gyűrűje?		— Cum, voinice, inelul fetei mele a ajuns la d-ta?
- Felséges királyom! Nézze, így és így.		— Împărate prenălțate! Iaca cum și iaca cum.
De a cigány:		Da’ țiganul:
- Mit hazudsz, hiszen én öltem meg a sárkányokat.		— Ce spui minciuni, că eu am ucis zmeii...
De Călin azt mondja:		Da’ Călin zice:
- Felséges királyom, hozd ide mind a sárkányokat, hogy győződj meg, megvan-e a nyelvük hegye?		— Împărate, s-aducă toți zmeii, să vezi: este vârful limbilor?
Odavitette, és valóban nem volt meg. Ekkor ő elővette őket, és megmutatta.		A adus, și cu adevărat nu era. Atunci el le-a scos și i le-a arătat.
Erre a király azt kiáltotta, hogy vigyék oda az istállóból a legjobbik lovát, odakötöztette a cigányt a ló farkához egy zsák dióval együtt, és rácsaptak a lóra. Ahol kiesett egy dió, ott a cigányból is kiszakadt egy darab.		Atunci împăratu-a strigat s-aducă calul cel mai bun din grajd și-a legat pe țigan la coada calului, ș-a pus ș-un sac de nuci ș-a dat bici calului... Unde pica nuca, pica și bucățica din țigan.
Aztán így szólott a király:		Acu-mpăratul a zis:
- Most pedig, te vitéz, légy az én vejem.		— De-acu, voinice, mi-i fi ginere.
Călin pedig így szólt:		— Da’ Călin a zis:
- Nem lehet, felséges királyom, mert én mást szeretek, hanem itt van velem egy hűséges barátom, ugyancsak királyfi, legyen az övé.		— Ba nu,-mpărate, că mie alta mi-a căzut dragă, da eu am un frate de cruce aici cu mine, tot fecior de-mpărat, s-o ieie-acela.
És odavitték a barátját, bár a leány jobban szerette volna Bolond Călint; de mégis ehhez illett. És csaptak egy nagy lakodalmat, hogy folyt vagy három hétig, kivilágítás, zenészek, mi nem volt még? És akkor azt mondta Bolond Călin:		Și l-a adus, deși fata ar fi vrut mai degrabă după Călin Nebunul; dar, dă, cu istălalt era potrivită. Ș-a făcut o nuntă strașnică, de-a ținut vo trei săptămâini; luminații, lăutari, ce nu era.
- Most pedig elmegyek, hogy megkeressem a magamét.		— De-acu mă duc să-mi găsesc pe-a mea.
Mit sírtak, mit marasztalták, de nem tudták rávenni, hogy tovább maradjon. Elindult. Amikor az apja házához ért, egy szörnyű nagy palota volt ott, meg egy disznócsorda, és egy hétesz­tendős korú fiúcska őrizte. Mert annak, hogy a lábát levágták, volt már vagy nyolc esztendeje.		Cât plângeau ei și stăruia, da’ n-a putut să-l potrivească să rămâie. Ș-a pornit. Când a ajuns el la casa tătâni-său, era un palat strașnic ș-un cârd de porci, și-l păștea un băiețel ca de vro șapte ani. Că de când îi tăiase picioarele, acu era vo opt ani de zile.
- Adjon isten.		— Bună vreme, băiețele!
- Adjon isten, bácsi.		— Mulțumim d-tale, bade!
- Ki lakik ebben az udvarban?		— Cine șade-n curțile ieste?
- Vitézek laknak, királyleányokat vettek feleségül, akiket a sárkányok elraboltak volt.		— Ia, niște voinici care au luat niște fete de-mpărat, care le luase zmeii.
- De hogy élnek, melyik melyik leányt vette el?		— Da’ cum trăiesc ei, pe care fete au luat?
- A legnagyobbik vitéz elvette a legnagyobbik leányt, a középső vitéz a legkisebbik leányt.		— Cel mai mare a luat pe fata cea mare, cel mijlociu a luat pe cea mică.
- Hát a középső leány?		— Da’ cea mijlocie?
- Azt odatették libapásztornak.		— Aia au pus-o de păzește găinăria.
- Hát te ki fia vagy?		— Da’ tu a cui ești?
- Édesanyám azt mondja, hogy a Bolond Călin fia vagyok, ha tudnám, hogy ki az.		— Mama-mi spune că-s a lui Călin Nebunul, cine-a mai fi acela...
Ő pedig, amint ezt hallotta, csak ő maga tudta, hogy mit érez, mert bocsásson meg kend, a kend tisztességes leánya: az övé volt.		Da el, când a auzit așa, numai el știa inima lui, că dă, să ierți mata, cinstita fața matale! era a lui.
- De megkérem, bácsi, segítsen nekem, hogy a disznókat az ólba hajtsam.		— Da’ mă rog, bade, ajută-mi a da porcii-n ocol.
Mennek a disznók, mendegélnek, amíg egyszer egy koca nem akar bemenni. Bolond Călin ráhúzott a bottal a kocára. Az elkezdett iszonyúan visítani, a disznók mind vele együtt.		Merg porcii, merg, când o scroafă nu vrea să intre. Călin Nebunul a trântit cu drucu-n scroafă. Ea a-nceput a țipa alergând, porcii — toți după dânsa.
Annyira, hogy meghallották a vitézek, kiszaladtak, és kiabálni kezdtek, hogy ki veri ott a disznókat? Bolond Călin pedig bemegy az udvarra. Amint megpillantották, megismerték. És nyomban magukba szálltak, és térdre estek előtte.		Decât a auzit ei ș-au ieșit afară ș-au început a striga, care-i acolo de bate porcii? Da’ Călin Nebunul intră-n ogradă. Ei, cum l-au văzut, l-au cunoscut. Și s-au sculat îndată și s-au pus în genunchi înaintea lui:
- Bocsáss meg, testvér, mert tudjuk, hogy hibát követtünk el. - De Călin így szólt:		— Iartă-ne, frate, că ne cunoaștem greșala.
- Nem úgy, testvérek. Csináljunk egy vasgolyót, és mi mindhárman álljunk egymás mellé, ahogy a keresztet vetik, s egyik közületek dobja fel, mert így hamar megy a dolog, aztán akire esik, az a bűnös.		Da’ Călin a zis așa:— Ba nu, fraților, hai să facem o bombă de fier, și noi să ne punem tustrei alături, ia-așa, cum faci cruce. Ș-o aruncați unul din voi în sus, că-i știut că pe care-a cădea, acela-i vinovat.
Fel is dobták, és azokra kettőjükre esett, és ezer darabra szaggatta őket.		Ș-au aruncat în sus, ș-a căzut pe cei doi și i-a făcut mii de fărâme.
Ő meg csapott egy nagy lakodalmat… De nem volt olyan keményszívű, hogy azoknak a gyermekeivel úgy bánjék, mint ők bántak az övével, sógorainak tekintette őket, és csinált egy igen-igen nagy bált, és én is ott voltam... ők meg készítettek egy bögre rántottát, és kinyúj­tották nekem az ajtón, hogy majd megett a méreg, és kimentem az istállóba, és választottam magamnak egy lovat, amelynek aranyból volt a nyerge, acélból a dereka, viaszból a lába, kenderből a farka, káposztából a feje, konkolyból a szeme, és megindultam vele egy kova­kőből levő dombra; a lába elolvadt, a farka sustorgott, a szeme kipattant; aztán egy szál rúdon lovagoltam, s nektek jó nagyokat hazudtam; felültem a kapu tetejére, s eljutottam a mese végére.		Și el a făcut o nuntă strașnică. Da’ el nu era așa tare la inimă ca să ție pe-acelea de rău, ca aceia pe asta a lui, el tot ținea ca la cumnatele lui. Ș-a făcut un bal strașnic, și eram și eu acolo... și ei au făcut o ulcicuță de papară și m-au dat pe uș-afară. Da’ mie mi-a fost ciudă, și m-am dus în grajd și mi-am ales un cal cu șaua de aur, cu trupul de criță, cu picioare de ceară, cu coada de fuior, cu capul de curechi, cu ochii de neghină, ș-am pornit p-un deal de cremene: picioarele se topeau, coada-i pârâia, ochii pocneau. Ș-am încălecat pe-o prăjină și ți-am spus o minciună, ș-am încălecat pe-o poartă și ți-am spus-o toată.
Calin nebunul